Vagy mégsem? miért értékeljük alá a természetes borokat?

A Tokaji Borvidék egyértelműen a magyar borászati ág ékköve ezzel mindannyiunk egyetért. Rengeteg elismert borszakértő, borász – magyar és külföldi – értékelte a magyar borokat és közülük egyértelműen mindig a tokaji az ami kiemelkedett.

Sajnálatos módon a magyarok nem túlzottan értékelik a természetes édes borokat ez a tapasztalatom, de miért van ez? valahogy a mai borízlés egy teljesen más irányt vett az elmúlt 30 év alatt.

Aszúszemek

Érdekes módon amikor még fiatal voltam én is csak az édes borokat szerettem..legalábbis ezt hittem. 🙂
Amikor Budapestre költöztem és megkérdezte tőlem az egyik tanárom melyik a kedvenc borom…a válaszom az volt, – hát az Aszú. A tanárom így folytatta ” na majd ez úgyis idővel megváltozik”. Láss csodát így is lett. 🙂

Bármikor elmentem egy borkóstolóra, étterembe amikor a kérdést nekem szegezték milyen bort kívánok az adott fogás mellé, akkor a válaszom az volt mindegy, de száraz legyen. Vicces, de szerencsére azért már sokat változtam és sok éves külföldi tanulás és tapasztalatszerzés után másképpen állok ezekhez a dolgokhoz.

Nekem is az a tapasztalatom amikor elmegyek egy rendezvényre, hogy az emberek a szárazabb borok felé húznak és ezzel nincs is semmi baj viszont az zavar, hogy a Tokaji aszú borok feledésbe merültek kis időre. Illetve nem igazán fogyasztjuk őket, csak nagyon “kivételes” alkalmakkor – mikor megveszünk valaki születésnapjára egy palack 6 puttonyos aszút és ott áll a szekrény tetején éveket. Ez az amit nem szabadna tenni egy ilyen borral sem.

Nem azt mondom, hogy nem fogyasztunk édes borokat, de az Aszú borok fogyasztása és az egyéb borkülönlegességek kóstolása egyre visszább esik. Sőt tovább megyek, sokan azt sem tudják, hogy mi fán terem az az Aszú bor, hogyan készül, hol készül.

Úgy gondolom, hogy ez alapvető műveltségünkhöz kellene, hogy tartozzon és igen is az Aszú mint, édes borkülönlegességnek vissza kell térnie a hétköznapjainkba és az asztalunkra egyaránt. Lehet durván fogalmaztam, de ez az igazság.

Na de kanyarodjunk vissza a tokaji gyökerekhez.

Tokaj Hegyalja 18. századtól kezdve létezik ezen a néven, előtte Hegyaljai Kerületként említették. Akkoribban is Tokaj, mint mezőváros volt a terület központja. Innen indultak a kereskedők és szállították a nemes Aszú borokat ezzel is gyarapítva a Tokaji borok hírnevét. A tokaji bor fennmaradt első írásos emlékei 1494-ből valók, de már 1561-ben rendeletben szabályozták azt, hogy hogyan miként lehet szőlőt művelni, bort készíteni.

Mád - szőlőhegy

Az aszúbort 1571-ből ismerhetjük ekkor is már az aszúszemek válogatásával és külön feldolgozásával készítették az aszút. A főbort, amit mai nevén szamorodninak nevezünk az egészséges szőlő és aszúsodott szemek együttes feldolgozásával készítették.

Az első aszúbor készítése Szepsi Laczkó Máté erdőbényei lelkészhez kötettik, aki Lorántffy Zsuzsannának ajánlotta fel az aszút. Nyilvánvaló, hogy a tokaji borkészítési hagyomány évszázadok alatt alakult ki és nem lehet csupán csak egy emberhez vagy évjárathoz kötni. A tokaji aszú története, készítése ez alatt a sok-sok év alatt rengeteg változáson és megmérettetésen ment keresztül.

Rengeteg minden történt 1770 óta, amikor is a borvidéket az első lehatárolt eredetvédelemmel ellátott borvidékké nyilvánították. Azután persze jött a háború, a borkombinát, a sok viszály és a rendszerváltás. 2002-ben felkerült az UNESCO világörökségi listájára és a Tokaj-Hegyaljai borvidéket átkeresztelték, mai nevén Tokaji Borvidékként említendő.

Na, de mi a helyzet az Aszú borok fogyasztásával?

A borvidék sajátos mikroklímával, kőzettel és megannyi értékes termőhellyel rendelkezik amely alappillére az aszú készítésnek. A zempléni-hegység vulkáni alapkőzete és fedő tufák sokfélesége megtalálhatóak a borokban. Képzeljük csak el, amikor egyesével szemenként szedik le az aszúszemeket, többszöri válogatás útján kerülnek ládákba, majd válogatják őket újra meg újra, ezután áztatás, erjesztés, több éves érlelés során kerül valamikor a palackokba majd onnan a poharunkba.

Évek kellenek ahhoz, hogy egy aszú bor megérjen arra, hogy az asztalunkon vacsora mellé vagy csak simán egy baráti társaságban a poharunkba kerülve átjárja ízlelőbimbóinkat megszagoljuk, megízleljük eme nemes nedűt amely a  legtermészetesebb édes bor a világon.

Ez itt készül, nincs ehhez fogható vagy mérhető, csak maximum utánozni lehet, de ezeket az aromákat nem lehet egy szimpla francia, német vagy akár milyen édes borhoz hasonlítani. Ezért fontos az, hogy értékeljük a természet szépségét ami megadatott itt van nem is messze, egy apró kincsesláda, egy hely ahol mélyre ásott régi nemes penésszel bevont pincék rejtenek.

Ne azt lássuk, hogy ez csak alkohol sok cukorral, hanem azt, hogy ez nemzeti kincsünk amit őrizni kell.

 

 

 

About the Author

doraevah


Dóra vagyok tállyai borász, szerző, utazó, nyughatatlan lélek aki mindig keresi a kihívásokat és akinek tanulásból áll az élete minden nap :)

{"email":"Email address invalid","url":"Website address invalid","required":"Required field missing"}

Még többet olvasnál?

Legutóbbi bejegyzések 

>
%d bloggers like this: