Hová tűnt a kedvesség és az életörömünk a borok iránt?
Németországban, a Rheinhessen borvidék egyik biodinamikus borászatának üres, még be nem fejezett kóstolótermében ülök egy kerek fa asztalnál. Jelenleg a szakmai gyakorlatomat töltöm itt.
Amikor tavaly nyáron elhatároztam, hogy kis időt inkább külföldön töltenék, remélve, hogy segít összeszednem a gondolataimat és eldöntenem, merre tovább, még nem tudtam, hogy a távol töltött időm alatt mennyire magányosnak fogom érezni magam.
Nem volt egyszerű helyet találni. Először Dél-Afrikába akartam menni, de hiába írtam számtalan borászatnak és kerestem fel régi ismerősöket több országban is, csak nem akart összejönni.
Aztán eszembe jutott egyik iskolatársam, akivel még a Soósban jártunk iskolába: Bianka Schmitt, leánykori nevén Szeghalmi Bianka. Ő Németországban él férjével, és egy biodinamikus borászatot vezetnek, natúr borokat készítenek. Pont egy ilyen helyre szerettem volna eljutni, mert érdekel ez a szemlélet, és kíváncsi voltam, mi vezette őket erre az útra, merre tartanak, és hogyan tudják eladni boraikat ebben a nehéz gazdasági helyzetben.
Örültem, hogy tárt karokkal fogadtak. Most itt alkalmam van arra, hogy kitaláljam, mit szeretnék kezdeni a Dévaborral. Közben dolgozom, tapasztalatokat gyűjtök, ötleteket szerzek, és kapcsolatokat építek. Úgy érzem, ezek a kapcsolatok adják a borászat motorját és ezt láttam minden rendezvényen, ahol eddig részt vettem.
Mi hiányzik nekem otthon?
Őszinteség és kedvesség számomra a kapcsolatok mellett a másik fontos mozgatórugó. Otthon sokszor hiányzik ez a fajta nyitottság, a megmagyarázhatatlan gyanakvás, a panaszkodás, vagy az, hogy nem vagyunk elég kedvesek egymáshoz. Nekem nagyon kell ez, és folyton azon tűnődöm, hogyan tudnék egy olyan közösséget alkotni, ahol tényleg őszinték és kedvesek vagyunk egymáshoz.
Ahol nem számít, ki milyen családból jött, milyen anyagi háttérrel indult, hanem az, hogy saját tapasztalatainkat és tudásunkat közösen meg tudjuk beszélni. A nézeteltérések teljesen normálisak, de ha kultúráltan tudjuk ezeket kezelni, az csak előrevisz.
Ahogy itt ülök a szürke falak között, bámulom a szélmalmokat, amelyek körülveszik az egész teret. Itt minden a fenntartható energiáról szól: szélmalmok, napelemek, és nincsenek villanyoszlopok. Ez az, ami először feltűnt mikor megérkeztem. Azt gondoltam, itt azért sok mindenben előrébb járnak és más nyelvet beszélnek, de a hozzáállásuk is másabb.
Külföld vs. otthon Jobb-e az élet külföldön, mint otthon?
Nem hiszem. Itt is vannak olyan emberek, akik a hátad mögött beszélnek, rosszakarók, akik azt lesik, mikor buksz el. Az emberi természet ezen arca mindenhol jelen van, bárhová is menekülsz. Ami más, az a hozzáállás. A házaspár, akikkel dolgozom, fiatalok, vakmerőek, ki merik mondani az igazukat, és nem félnek megosztani tudásukat és tapasztalataikat. Bátrak, szerethetőek és őszinték. Nem egyedül vannak: amikor Rómában és Angers-ban voltam más biodinamikus borászok között, ugyanezt láttam. Csillogó szemek, lelkesedés a mások borai iránt, nyíltság a kihívások és a megoldások megosztásában. A lényeg, hogy van bátorságuk, céljaik, és mernek nagyot álmodni.
Azon tűnődöm, én mikor fogom ezt érezni? – fogom-e egyáltalán és meg fogom-e találni az egyensúlyt otthon? Szeretek kint lenni a szőlőben, egyre tudatosabb vagyok e téren és örülök, hogy egyre többet tudok és egyre bátrabb vagyok. De,… nem tudom fogok-e boldogulni és felépíteni egy borászatot csak úgy egyedül. Bármiféle háttér nélkül.
Persze nekem ott vannak a szüleim, akik sokat segítenek, – de sajnos nem lesznek itt örökké és akármilyen fájdalmas felismerés ez, muszáj ebbe is belegondolni. A kérdés, hogy az ember elfogadja ezt és belevág úgy, hogy vagy összejön vagy sem, – minden erejével, pénzével, energiájával erre koncentrál, vagy keres egy másik helyet,ahol jobban tud érvényesülni, jobbak a kilátások és még jobb anyagi helyzetbe kerül.
Nehéz ez és kitudja melyik út lenne alkalmasabb.
#dilemma #devabor #blog #boraszelet #dontes #celok
