Az utazásom ott kezdődött, hogy tavaly nyár elején megkerestek: nem lenne-e kedvem Dél-Afrikába menni szakmai gyakorlatra. Én pedig mindenféle belső vívódás nélkül, rendkívül lelkesen igent mondtam. Mert ki mondana nemet egy ilyen lehetőségre, főleg úgy, hogy ösztöndíjjal is ki lehetett jutni.
Nagy lendülettel neki is álltam helyeket keresni. Több mint ötven borászatnak írtam, elsősorban biodinamikus pincészeteket célozva. Amikor nem jött válasz, kibővítettem a kört az ökológiai szőlőtermesztéssel foglalkozókra, majd a végén már szinte mindenkinek, aki szőlőt látott közelről csak válaszoljon valaki.
Nem válaszolt senki.
Bár az egyetemnek volt némi kapcsolata egy dél-afrikai intézménnyel, valahogy sehogy sem akart összejönni ez az út. Így hát minden létező kapcsolatomat megmozgattam, hogy ösztöndíjjal kijuthassak valahová külföldre. Felkerestem egy ismerősömet Portugáliában, aki gyorsan lehűtött: a portugálok nem igazán nyitottak gyakornokok foglalkoztatására. Ezután Franciaország és Anglia következett, szintén ismerősökön keresztül –, de az eredmény ugyanaz maradt: semmi.
Nem vagyok az a típus, aki könnyen feladja, de egy ponton eszembe jutott valami egészen egyszerű. Németország és Ausztria.
Írtam egy elég népszerű osztrák nagybirtoknak, Gernot Heinrichnek, hogy nem tölthetném-e náluk a gyakorlatomat. Válasz itt sem érkezett. Aztán beugrott még valaki: Bianka Schmitt, akivel még a Soós borászati suliba jártam együtt. Ő és a férje, Daniel, a Rheinhessen borvidéken gazdálkodnak biodinamikusan, és natúr borokat készítenek. Gondolkodás nélkül írtam neki. Ő pedig szinte azonnal, lelkesen visszaválaszolt: miért ne, menjek csak nyugodtan.
“Juhé!” – gondoltam magamban. Úgy tűnt, végre mégis sikerül év elején külföldre mennem, ráadásul a gyakorlatomat is be tudom számítani szakmai gyakorlatként, amit eredetileg csak 2026 őszén kellett volna teljesítenem.
Így jutottam el Bianka és Daniel Schmitt borászatához, akik 27 hektáron gazdálkodnak Flörsheim-Dalsheim-ben. Maga a birtok eléggé kiesik: közvetlen szomszéd nincs, a legközelebbi település nagyjából két kilométerre található. Ha kinézek az ablakon, hóval fedett tájat látok, a távolban szélerőművekkel, nyirkos, téli idővel és természetesen szőlőkkel, ameddig a szem ellát.
A biodinamikus szemlélet régóta foglalkoztat. Olvastam róla könyveket, hallottam róla előadásokon és beszélgetésekben, de eddig nem volt igazán közvetlen tapasztalatom arról, hogyan működik mindez a gyakorlatban. Kíváncsi vagyok, mit tudok majd abból a tudásból a saját javamra fordítani, amit a következő két hónapban remélhetőleg magamba szívok.
Izgalmas ez a világ, és örülök, hogy most egy kicsit távol a megszokott közegemtől itt lehetek. Az elkövetkező hetekben titeket is bevezetlek ebbe a kis világba tartsatok velem a következő két hónapban.
