Mosel – meredek lejtők és a Riesling hazája
Borászként különösen érdekelt a Mosel borvidék. Régóta szerettem volna eljutni ide, és most még ha csak rövid időre is sikerült. Az időjárás nem volt kegyes: esős, borús nap fogadott, ami kissé nehezítette a haladást a meredek területeken. Mégis, a vidék így is megőrizte azt a különleges báját, amely miatt annyian a világ egyik legizgalmasabb borvidékeként tartják számon.
Miről ismert Mosel?
A Mosel a világ egyik legismertebb borvidéke. Nevét elsősorban a riesling tette világhírűvé: innen származnak azok a karakteres, feszes savú, petrolos, sós-minerális borok, amelyek a fajtát a legmagasabb szintre emelik.
A borvidék története több száz évre nyúlik vissza. A szőlőültetvények jelentős része extrém meredek lejtőkön található, sok helyen 70%-os dőlésszögben. Ezeken a területeken gépi művelés gyakorlatilag lehetetlen, így a munkafolyamatok szinte teljes egészében kézzel történnek. Nyílván nem minden részre igaz ez, az alacsonyabban fekvő területeken végeznek gépi munkát. Mégis a legtöbb helyen, a szűk sorközök és a meredekség komoly fizikai kihívást jelentenek. Ezt csak azt tudja, aki dolgozott már itt, vagy töltött itt időt akár csak a szüreti időszakban is.
A terroir ereje
A talaj meghatározó eleme a szürke és vörös pala. Ezek az apró, lapos kövekből álló kőzetek nemcsak kiváló vízelvezetést biztosítanak, hanem jelentős szerepet játszanak a hőháztartásban is. A pala nappal gyorsan felmelegszik, éjszaka pedig vissza tudja sugározni a hőt a tőkék irányába, segítve ezzel is az optimális érési folyamatokat.
A meredek lejtőkön a termesztők gyakran ereszkedő művelési módot alkalmaznak. A folyópart és a dombgerincek közötti jelentős magasságkülönbség komoly napi hőingadozást eredményez: nappal intenzív fotoszintézis zajlik, éjszaka pedig a savak megőrzése kerül előtérbe.
A Mosel folyó közelsége szintén meghatározó. A vízfelület visszaveri a fényt, a köd pedig szűri és lágyítja a napsütést, ezáltal lassítja a cukorfelhalmozódást és elnyújtja az érési folyamatot. Ez a hosszú, kiegyensúlyozott érés ideális feltételeket teremt a nagy formátumú, akár késői szüretelésű rieslingek számára.
Mint megtudtam Kozma Pétertől, – aki magyarként pár éve él itt a vidéken, – a Riel határában lévő nyugati parcellák, bár közel vannak a folyóhoz, mégis lassabban érnek be a szőlők, mert erős szél jellemzi ezt a részt. A lehulló csapadék során a pára hamar felszárad, így a Botrytis jelenléte nem jellemző.
Növényvédelmi szempontból is kihívás az itteni szőlőművelés. Mint említettem korábban, a legtöbb területen csak a kézi munka lehetséges, így a permetezést is háti eszközökkel oldják meg. Azok akik organikusan, biodinamikus módon művelik területeiket, akár 10-15-ször is szükséges a permetszerek kiszórása. Eltudjuk képzelni, milyen megterhelő ilyen körülmények között dolgozni. Megéri ez egyáltalán?
Sok borvidéken, – akár csak itt, idénmunkások végzik a területek művelését. Sok az idős termelő és a fiatalok nem látnak fantáziát abban, hogy folytassák azt amit elődeik felépítettek. Sokan kivágják az akár több évtizedes korú tőkéket, és nagyon nincs utánpótlás. Szóval ez a probléma fenn áll, akárcsak nálunk is.
Miért itt születnek a legnagyobb rieslingek?
A moseli rieslingekre jellemző a markáns savgerinc, az élénk mineralitás, valamint az érlelés során megjelenő petrolos, puskaporos jegyek. A terroir és a klíma együttese különleges eleganciát és hosszú érlelhetőséget biztosít, ezek érezhetőek a legtöbb Moseli borra.
Ugyanakkor a borvidék nem egysíkú. Minden dűlőnek és minden termelőnek megvan a saját stílusa, ami rendkívüli sokszínűséget eredményez. Éppen ez a változatosság teszi a Moselt igazán izgalmassá.
Személyes tapasztalat
Látogatásom során találkoztam egy magyar borásszal, Kozma Péterrel is, aki néhány éve natúr borokat készít Moselben. Lehetőségem volt bejárni néhány parcellát, és testközelből megtapasztalni, milyen fizikai kihívást jelent itt a metszés vagy a szüret.
A meredek lejtőkön való munkához komoly fizikai állóképesség és koncentráció szükséges. Nem egyszerű megállni, stabilan tartani magunkat itt valóban minden mozdulatnak súlya van. A szüretet a legtöbb helyen úgy oldják meg, hogy kis felvonók vezetnek fel a domb oldalára és ezzel hordják le a szőlőt is.
