Nem is olyan régen szembejött velem egy érdekes videó, nevet nem említenék, de az biztos, hogy sokaknál kiverte a biztosítékot. Több borász is megszólalt és elmondta a véleményét a komment szekcióban. A videó lényege az volt, hogy az alkohol – így természetesen a bor is – rendkívül káros az egészségre és nem éppen szép kontextusban fejtette ki az álláspontját az alkoholfogyasztásról, miközben egy kihívásra is buzdított: ha lehet egy hónapon keresztül ne fogyasszunk alkoholt.
Az alkohol, és azon belül a tudatos alkoholfogyasztás vagy borfogyasztás mindig is kényes téma. Hiszen van igazság abban, hogy az alkohol hosszú távon (sőt, bizonyos esetekben rövid távon is) káros lehet az egészségre, különösen akkor, ha valaki krónikus betegséggel küzd. Rengeteg kutatás áll már rendelkezésünkre erről és ezek ismerete nemcsak hasznos, hanem elengedhetetlen. Így nem árt, ha edukáljuk magunkat, és törekszünk a tisztánlátásra.
De vajon érdemes-e automatikusan egy kalap alá venni az alkoholt és a bort?
Én azt gondolom: nem. Próbáljuk meg különválasztani a kettőt, még akkor is, ha maga a bor is tartalmaz alkoholt.
Hiszen ha az alkohol szót halljuk, gyakran a kommersz italok, az ipari koktélok, vagy az olcsó tömények jutnak eszünkbe, amiket sokan a nap végén, egy nehéz munkanap után “jutalomként” vagy ép menekülésként fogyasztanak.
Ezzel szemben ott vannak a minőségi italok, a gondosan készült borok, a hagyományos pálinkák – amik sokkal többet jelentenek egy puszta ” alkoholos italnál”. A bor, évszázadok óta a kultúra része, az ünnepek, az együttlétek, sőt, a spiritualitás kísérője. Több ezer éves hagyományra tekint vissza, – az első borra utaló nyomok Kr. e. 6000 körül, a mai Grúzia területéről származik, ahol Qvevrikben (agyagedényekben) találtak erjesztett szőlőmaradványokat. Az első ismert borászok tehát a Kaukázus vidékén éltek. Innen terjedt el a borkészítés tudománya a Közel-Kelet és Mezopotámia felé.
Ókori civilizáció és a bor
Mezopotámiában már ismerték a bort, főként papok és az uralkodói réteg privilégiuma volt. A Bibliában is többször említik, mint vallási, mind társadalmi kontextusban. Azután jöttek a görögök, rómaiak, akik aztán tovább terjesztették és vitték a bor készítési hagyományait az Európai kontinensen. De akár milyen meglepő, még Kínából is maradtak fent arra utaló jelek, hogy ott is ismerték a bort és készítették, fogyasztották is.
Középkor – a bor, mint szakrális ital
A kereszténység térnyerésével a bor szakrális jelentősége tovább nőtt. Úrvacsorák szimbolumaként használták, így a kolostorokban is virágzott a szőlőművelés és borkészítés. Gondoljunk csak a Pannonhalni Apátságra. A középkorban a szerzetesrendek (pl. bencések, ciszterciek) jelentős szerepet játszottak a borászat tudományának megőrzésében és fejlesztésében.
Újkor – nemzetek bora, borvidékek születése
A reneszánsztól kezdve a borkultúra újra virágzásnak indult. Megszülettek a mai híres borvidékek (pl. Bordeaux, Burgundia, Tokaj). A 19. században azonban súlyos csapás érte az európai szőlőültetvényeket és kitört a filoxéra járvány, amely itthon is hatalmas pusztításokat okozott. Magyarország szőlőterületeinek több, mint a fele elpusztult. Ezek után kezdtek különböző megoldásokat keresni a problémára, – ilyen volt a szénkénegezés, – vagy ami mai napig is az egyik leghatásosabb módszert volt, – az amerikai alanyokra való ráoltás. Ezzel sikerült megmenteni a legtöbb területet és egy teljesen új korszak köszöntött be.
Modern kor – globalizáció és reneszánsz
A 20–21. században a borkészítés globális méretet öltött. Újvilági borvidékek kerültek napvilágra ( Kalifornia, Chile, Ausztrália, Dél-Afrika) is felzárkóztak a hagyományos európai országokhoz. Ezzel párhuzamosan egyre nagyobb hangsúlyt kapott a minőség, terroir, biodinamikus és természetes szőlőtermesztés és borkészítés, valamint a tudatos borfogyasztás is.
Mi célt szolgál számunkra egy pohár bor?
Sokan a vacsora mellé szeretnek elfogyasztani egy pohár bort, vagy egy esti levezetésként egy társasági kellékként, tekintenek rá, amely összehozza a családot, barátokat.
Nekem azonban az elmúlt időszakban valami egészen mást kezdett jelenteni. Egyre inkább azt érzem a bornak nemcsak élvezeti értéke van, hanem mélyebb rétegei is és amellett, hogy a kultúránk része, egy lehetőség is. Lehetőség a lassításra, a jelenlétre, arra, hogy megálljak, figyeljek, kapcsolódjak. Nemcsak a borhoz, hanem önmagamhoz is.
És itt kapcsolódik össze bennem a bor és a mindfulness fogalma. De erről majd egy másik cikkben írok részletesen.
Mit jelent tudatosan bort fogyasztani?
A tudatos borfogyasztás nem arról szól, hogy kevesebbet igyunk, vagy hogy „egészségesebben” éljünk. Sokkal inkább a figyelemről szól, nem az a lényeg, hogy mit iszunk, hanem hogyan.
A bor sok ember számára nem csupán egy ital, hanem egy életérzés. Nemcsak egy szakma, amit el kell végezni nap mint nap, hanem örökség, emlék, egy történet.
Jó esetben nem azért fogyasztunk bort, hogy lerészegedjünk, hanem mert kíváncsiak vagyunk. Mert érdekel, mi van a palack mögött, mert szeretnénk tanulni, érezni, felfedezni. Amikor beleillatolunk egy pohár borba, az illat talán egy gyerekkori nyarat idéz fel, vagy eszünkbe juttat egy régi utazást az egyik szerettünkkel. Esetleg felidézhet egy rossz emléket is, adhat ihletet egy munkához, egy projekthez amit már régóta tervezünk, de a lényeg, hogy tudunk hozzá társítani, – érzelmet, gondolatokat és egy vacsora melletti beszélgetés során jövünk rá, hogy ez a bor most nemcsak ízlik, nekünk, hanem hat ránk.
Egy borban ott a természet ritmusa, az időjárás változása, a föld illata, a gondoskodás, az emberi kéz. Ha nem kapkodva kortyolunk, hanem megállunk észrevesszük ezeket és abban a bizonyos kortyban, nem csak az “alkohol bodító” hatását érezhetjük, hanem élményt kreálunk magunknak. Én azt szeretném, hogy legyünk tudatosak a borfogyasztás területén is és merjünk tanulni, érezni, ízlelni és legyünk kíváncsiak mindenre és mindenkire.
A következő cikkben a mindfullnes és a bor kapcsolatát tovább boncolom és egy különleges utazásra invitállak téged, remélem velem tartasz.
