Vagy mégsem? miért értékeljük alá a természetes borokat? miben kellene Tokajnak változnia?

A Tokaji Borvidék egyértelműen a magyar borászati ág ékköve ezzel mindannyiunk egyetért. Rengeteg elismert borszakértő, borász – magyar és külföldi – értékelte a magyar borokat és közülük egyértelműen mindig a tokaji az ami kiemelkedett.

Mi magyarok

Sajnálatos módon a magyarok, nem túlzottan értékelik a természetes, édes borokat ez a tapasztalatom, de miért van ez? valahogy, a mai borízlés egy teljesen más irányt vett az elmúlt 30 év alatt.

Érdekes módon, amikor még fiatal voltam, én is csak az édes borokat szerettem, legalábbis ezt hittem. 🙂 Amikor Budapestre költöztem és megkérdezte tőlem az egyik tanárom, melyik a kedvenc borom, a válaszom az volt, – hát az Aszú. A tanárom így folytatta ” na majd ez úgyis idővel megváltozik”. Láss csodát így is lett. 🙂

Bármikor elmentem egy borkóstolóra, étterembe amikor a kérdést nekem szegezték, milyen bort kívánok az adott fogás mellé, akkor a válaszom az volt ,- mindegy, de száraz legyen. Vicces, de szerencsére azért már sokat változtam és sok éves külföldi tanulás és tapasztalatszerzés után másképpen állok ezekhez a dolgokhoz.

Nekem is az a tapasztalatom, amikor elmegyek egy rendezvényre, hogy az emberek a szárazabb borok felé húznak, és ezzel nincs is semmi baj viszont az zavar, hogy a Tokaji aszú borok feledésbe merültek kis időre. Illetve nem igazán fogyasztjuk őket, csak nagyon “kivételes” alkalmakkor – mikor megveszünk valaki születésnapjára egy palack 6 puttonyos aszút és ott áll a szekrény tetején évekig. Ez az amit nem szabadna tenni egy ilyen borral sem.

Nem azt mondom, hogy nem fogyasztunk édes borokat, de az Aszú borok fogyasztása és az egyéb borkülönlegességek kóstolása egyre visszább esik. Sőt tovább megyek, sokan azt sem tudják, hogy mi fán terem az Aszú bor, hogyan készül, hol készül.

Úgy gondolom, hogy ez alapvető műveltségünkhöz kellene, hogy tartozzon és igen is, az Aszú mint, édes borkülönlegességnek vissza kell térnie a hétköznapjainkba és az asztalunkra egyaránt. 

A borok királya, királyok bora

XVI.Lajos

Na de kanyarodjunk vissza a tokaji gyökerekhez.

Tokaj Hegyalja 18. századtól kezdve létezik ezen a néven, előtte Hegyaljai Kerületként említették. Akkoribban is Tokaj, mint mezőváros volt a terület központja. Innen indultak a kereskedők és szállították a nemes Aszú borokat ezzel is gyarapítva a Tokaji borok hírnevét. A tokaji bor fennmaradt első írásos emlékei 1494-ből valók, de már 1561-ben rendeletben szabályozták azt, hogy hogyan miként lehet szőlőt művelni, bort készíteni.

z aszúbort 1571-ből ismerhetjük ekkor is már az aszúszemek válogatásával és külön feldolgozásával készítették az aszút. A főbort, amit mai nevén szamorodninak nevezünk az egészséges szőlő és aszúsodott szemek együttes feldolgozásával készítették.

Az első aszúbor készítése Szepsi Laczkó Máté erdőbényei lelkészhez kötettik, aki Lorántffy Zsuzsannának ajánlotta fel az aszút. Nyilvánvaló, hogy a tokaji borkészítési hagyomány évszázadok alatt alakult ki és nem lehet csupán csak egy emberhez vagy évjárathoz kötni. A tokaji aszú története, készítése ez alatt a sok-sok év alatt rengeteg változáson és megmérettetésen ment keresztül.

Rengeteg minden történt 1770 óta, amikor is a borvidéket az első lehatárolt eredetvédelemmel ellátott borvidékké nyilvánították. Azután persze jött a háború, a borkombinát, a sok viszály és a rendszerváltás. 2002-ben felkerült az UNESCO világörökségi listájára és a Tokaj-Hegyaljai borvidéket átkeresztelték, mai nevén Tokaji Borvidékként említendő.

Na, de mi a helyzet az Aszú borok fogyasztásával?

A borvidék sajátos mikroklímával, kőzettel és megannyi értékes termőhellyel rendelkezik amely alappillére az aszú készítésnek. A zempléni-hegység vulkáni alapkőzete és fedő tufák sokfélesége megtalálhatóak a borokban. Képzeljük csak el, amikor egyesével szemenként szedik le az aszúszemeket, többszöri válogatás útján kerülnek ládákba, majd válogatják őket újra meg újra, ezután áztatás, erjesztés, több éves érlelés során kerül valamikor a palackokba majd onnan a poharunkba.

Évek kellenek ahhoz, hogy egy aszú bor megérjen arra, hogy az asztalunkon vacsora mellé vagy csak simán egy baráti társaságban a poharunkba kerülve átjárja ízlelőbimbóinkat megszagoljuk, megízleljük eme nemes nedűt amely a  legtermészetesebb édes bor a világon.

Ez itt készül, nincs ehhez fogható vagy mérhető. Készítenek persze máshol is édes borokat, gondoljunk csak a Sauternes-re vagy Moselre, esetleg Recioto della Valpolicella-ra, de ezeket az aromákat nem lehet egy szimpla francia, német vagy akár milyen édes borhoz hasonlítani. Ezért fontos az, hogy értékeljük a természet szépségét ami megadatott, itt van nem is messze, egy apró kincsesláda, egy hely ahol mélyre ásott régi nemes penésszel bevont pincék rejtenek. Ne azt lássuk, hogy ez csak alkohol sok cukorral, hanem azt, hogy ez nemzeti kincsünk amit őrizni kell.

Miben kellene változnia Tokajnak?

Először is hozzáteszem, hogy amióta hazajöttem 4 évvel ezelőtt, valahogy tényleg azon voltam, hogy megértsem először is ezt a helyet, ahol felnőttem. Hálás vagyok, hogy viszonylag sok bort kóstolhattam, rendezvényekre járhattam és elmentem egy Tokaji kurzusra is – Káli Ildikónak köszönhetően, – közelebb kerültem a borvidékhez, de egy valamit nem értek meg.

Tokaj neve „világhírű” – ha elmész külföldre, szinte biztos, hogy tízből 1 ember fogja tudni hol van Tokaj és mi készül ott. Több évszázados hagyományokra épülő kincs van a kezünkben, a terroirunk, ami lefedi a mikroklímánkat, a talajadottságainkat és a szőlőfajtáinkat. Igazán egyedülálló hely, még sem tudunk vele mit kezdeni. Tokaj legnagyobb problémája, hogy nem képes közösségben gondolkodni, a hozzállás és attitűd amivel az itteni emberek rendelkeznek, nem képesek arra, hogy együttesen távlatokban hosszútávon gondolkodjanak „együtt”. Mindenki csak sodródik az árral és próbálja összekapargatni amije van és ami még megmaradt. Azzal vagyunk elfoglalva, hogy valami újat alkossunk, másolunk, elfedünk, átvészelünk, belenyugodunk. Akár hány borásszal beszéltem eddig, -beleértve a nagy borászokat is,- akiknek akármilyen fura is, de lenne akár befolyásuk, „hatalmuk” a változáshoz. Mégsem, mert nem érdekük. 

Van-e jövő és ha igen mi lenne az Tokaj számára? – amint mondtam a hozzáállás és az egymásra mutogatás elkerülése jó lépés lehetne. De addig, menni kel előre, aztán majd lesz valami, hiszen a remény hal meg utoljára.


#tokajiaszú #Tokajiborok #vélemény #kritika

Palackposta

* indicates required

Intuit Mailchimp

Similar Posts