A „fine wine" befektetési kategória évtizedek óta létezik Nyugat-Európában. Magyarországra lassan szivárog be a gondolat, és nem véletlenül: a Tokaji Aszú neve egyre többet ér külföldön, az inflációkövető alternatív eszközök iránt pedig nő az igény. De mi ez valójában? Kinek érdemes, kinek nem és hol van benne Tokaj szerepe?
Ha egy borássszal beszélgetsz, elmondja, hogy a bora honnan, melyik dűlőből származik, beszél az adott évjáratról, és elmondja a saját történetét. Ha befektetésről kérdeznéd, valószínűleg megszeppenve állna ott és nem igazán tudna mit mondani neked, mert a borász szeret borban gondolkodni, nem forintban. De attól még érdemes tudni, hogy mi történik azzal a palackkal, amit ha nem iszunk meg, hanem elrakunk, vajon tíz év múlva valóban többet ér-e.
Ez a cikk nem pénzügyi tanácsadás, és nem is próbál az lenni. Inkább egy összefoglalás arról, hogy mik a tények – a London Stock Exchange melletti egyetlen bortőzsde, a Liv-ex adatai alapján –, hol vannak a valódi kockázatok, és miért foglal el ebben a képben különleges helyet a tokaji.
Forrás: Liv-ex / Cult Wines, 2024 júliusi adatok alapján
Mi is az a „fine wine investment"?
A borbefektetés alaplogikája egyszerű: egyes prémium borok idővel értékesebbek lesznek, mert fogyasztják őket, és a kínálat szűkül. Minden megnyitott palackkal kevesebb marad belőle a világon ez az úgynevezett wasting asset elv: egy elfogyasztható, véges élettartamú fizikai eszköz.
A Liv-ex (London International Vintners Exchange) az egyetlen európai, tőzsdéhez hasonló boros kereskedési platform, ahol a világ legfontosabb prémium borainak árát napi szinten lehet követni. Több indexet vezet: a Liv-ex Fine Wine 100 a szélesebb piaci hangulat barométere, a Liv-ex 50 a bordói első növekedések napi teljesítményét mutatja.
Miért vonzó – és miért nem annyira, mint gondolják
A "borba fektess, mert az adómentes" típusú marketingszövegek féligazságok. Nézzük, mi igaz belőlük, és mi nem.
| Amit mondanak | Ami valójában igaz |
|---|---|
| „Adómentes befektetés" | Az Egyesült Királyságban a legtöbb fine wine mentesül a tőkenyereségadó (CGT) alól, mivel olyan eszköznek minősül, amelynek várható hasznos élettartama nem haladja meg az 50 évet. Magyarországon az adózási szabályok eltérhetnek, ezért érdemes adótanácsadóval egyeztetni. |
| „Nem korrelál a tőzsdével" | Nagyrészt igaz: a 2008-as tőzsdekrach idején a fine wine árakat szinte nem érintette a részvénypiac összeomlása. Jó diverzifikációs eszköz lehet. |
| „Értéke növekszik" | Nem. A 2022–2025-ös korreckció ezt egyértelműen megmutatta. A piac ciklikus, és a presztízsnevek sem immunisak. |
| „Bármilyen bor jó befektetés" | Messze nem. A Liv-ex kereskedési adatai szerint 2024-ben az összes forgalom értékének 80%-a mindössze a borok 2%-ára koncentrálódott. A Bordeaux-i nőtt és bizonyos Burgundy grand cru-k, és nagy presztizsű champagne-ház-é. |
A valódi kockázatok, amiket senki nem mond el
-
Tárolás és biztosítás: A prémium bor klímavezérelt tárolást igényel. Professzionális raktár nélkül csökken az értéke – és a tárolás nem ingyenes. Ez éves szinten 1–2% körüli pluszköltség.
-
Likviditás: A bort nem lehet azonnal eladni, mint egy részvényt. A vevő megtalálása, az aukciós folyamat heteket, hónapokat vehet igénybe.
-
Hamisítás: A prémium boros piacon a hamisítás valós probléma, különösen régebbi évjáratok esetén. Eredetigazolás és megbízható forrás elengedhetetlen.
-
Piaci koncentráció: A növekedés túlnyomó része Bordeaux, Burgundy, Champagne és néhány olasz prémium borra koncentrálódik. Kis mennyiségű, ismeretlen bor vételára nem befektetés – ajándék önmagadnak.
-
Magyar szabályozás: Magyarországon a borbefektetési piac kevéssé szabályozott, és az offshore platformok (pl. Vinovest, Cult Wines) nem minden esetben érhetők el EU-s befektetőknek azonos feltételekkel. Szerződéskötés előtt jogi tanácsadás ajánlott.
Tokaj és a befektetési piac
A Tokaji aszú az egyik legrégebben elismert fine wine kategória a világon – a világ első zárt borvidékeként a világon 1737- óta - a Chianti másodikként jött létre. Mégis, a Liv-ex kereskedési adatokban Tokaj egyelőre nem jelenik meg rendszeresen – a piac Bordeaux- és Burgundy-centrikus.
Ami egyedi tokaji helyzetben: az Aszúeszencia kategóriát 2013-ban megszüntette a Hegyközségi Tanács. A korábban palackozott eszenciák száma véges, és a meglévő készletek szó szerint egyedi, nem pótolható tételek. Néhány Szepsy, Royal Tokaji palack lassan megjelenik a nemzetközi aukciós piacokon – de ez még igen ritka. Royal Tokaji pár évvel ezelőtt debütáltatta Esszencia borát, melyet 1,5 literes kristály palackba töltöttek, piaci ára több, mint 40.000 dollár volt.
Tokaji befektetési értéke hosszú távon a márkaépítésen múlik: ha az ázsiai piacok (Kína, Japán, Dél-Korea) valóban befogadják a tokajit mint prémium édes bort, az értéknövekedés megindulhat. De ez egyelőre egy ígéret, nem bizonyított trend. De érdemes vele foglalkozni, mert még mindig a legtöbb édes bort Ázsiába exportáljuk.
A tokaji aszú a vitrinben – egy elterjedt tévhitről
Ha van egy kérdés, amit a legtöbbször hallok borászként, az ez: „Vettem anno egy tokaji aszút ajándékba, a vitrinben van mai napig is. Vajon most mennyit érhet? "
A válasz legtöbbször nem az, amit hallani szeretnének.
A tokaji aszú valóban képes évtizedekig, - sőt meglehet évszázadokig - fejlődni, de ehhez feltételek kellenek, amelyeket egy nappali vitrin, egy szekrény teteje vagy egy fűtött kamra egyike sem biztosít. A megfelelő tárolási hőmérséklet 10–14°C, sötétben, rezgésmentesen, állandó páratartalom mellett. Szobahőmérsékleten, fényen, hőingadozás mellett a bor nem érlelődik – gyorsabban öregszik, és hamar elveszíti azt, amiért egyáltalán érdemes volt megvenni.
A szocialista kori aszú: miért nem minden régi palack értékes
A másik tévhit az, hogy a régiség automatikusan értéket jelent. Ez a fine wine piacon általánosan igaz lehet – de Tokaj esetében van egy kényes történeti fejezet, amelyet nem lehet megkerülni.
A szocialista időszakban (kb. 1948–1990) a tokaji bortermelés állami kézbe került. A TSZ-ek és állami gazdaságok logikája nem a minőség, hanem a mennyiség volt: minél több szőlőből minél több bort, minél gyorsabban. Az aszú készítéséhez szükséges gondos, bogyónkénti kézimunka, a válogatás, a hosszú pincei érlelés – mindez nehezen fért össze a tervgazdaság kvótáival.
Ennek eredménye: rengeteg olyan "tokaji aszú" palack került forgalomba ebből a korszakból, amelynek alapanyaga és elkészítési módja messze elmaradt attól, amit a valódi aszú jelent. Ezek a borok ma nem értékesebbek attól, hogy régiek – sőt, sok esetben ihatlanok, vagy legalábbis nem azt az élményt adják, amit a vevő egy évtizedes raktározás után joggal várna.
Egy 1980-as évjáratú, ismeretlen TSZ-ből származó aszú a szekrény tetején – az nem befektetés. Ez egy érzelmi alapokon nyugvó termék és lehet, hogy pont annyit is ér: egy pohárra való nosztalgiát, ha szerencsénk van. De pénzben mérve valószínűleg nem sokat.
Ezzel szemben egy 2000-es Szepsy aszú, megfelelően tárolva, dokumentált eredettel – az már más kategória. Nem azért, mert régi, hanem mert aki készítette, ahogyan készítette, többet ér bárminél.
Kinek érdemes egyáltalán erről gondolkodni?
A borbefektetés nem mindenkinek való – és ez nem lekezelés, hanem tisztesség. Érdemes rajta gondolkodni, ha:
Már van meglévő befektetési portfóliód (részvény, ingatlan, kötvény), és diverzifikálni szeretnél egy alacsony tőzsdei korrelációjú eszközzel. Legalább 5–10 éves befektetési horizontban gondolkozol. Valóban érdekel a borok világa – mert az ismeretanyag, amit a befektetési döntésekhez szükséges, nem nulláról szerezhető meg egy hétvége alatt.
Nem érdemes rajta gondolkodni, ha rövid távon likvid tőkére van szükséged, ha azt reméled, hogy a borkereskedőnél vett palack automatikusan értéket termel, vagy ha a befektetési döntést kizárólag egy értékesítő lelkesedésére alapozod.
Egy borász megjegyzése a végére
Én a Déva borokat azért készítem, mert szeretem a borvidéket, szeretek itt dolgozni, élni és azt a munkát, ami a pincében zajlik. De nem gondolom, hogy a borom befektetési termék. Aonban azt tudom, hogy egyes Tokaj-Hegyaljai palackok – a legjobb dűlők, a legjobb évjáratok, a legjobb borászoktól – valóban képesek idővel értéket teremteni. Talán egyszer én is eljutok oda. 🙂 Ehhez az kell, hogy a régió neve legyen valami a világban, hogy jelentsen valamit és ne hagyjuk elveszni ezt az értéket azért, mert úgy gondoljuk az Aszú ideje és az édes borok ideje lejárt. Máshoz nyúlunk és kapaszkodunk valami olyanba, amit még magunk sem értünk igazán. Ilyen a pezsgő is, de ezt majd egy másik cikkben.
Ha kíváncsi vagy, hogy én mit alkotok és miylen boraim vannak, akkor kóstold meg őket! Rendelj a webshopról.
Ez a cikk tájékoztató jellegű, és nem minősül pénzügyi vagy befektetési tanácsadásnak. A Liv-ex indexadatok forrása: Cult Wines / wineinvestment.com és WineCap 2024–2025-ös kiadványai. Az adózási kérdésekben minden esetben fordulj könyvelőhöz vagy adótanácsadóhoz, különösen a magyar szabályozás sajátosságai miatt. © Hausel Dóra / devabor.com
1–3 termék, összesen 12 db
Magyar 
English